Szereplő? Téma? Cselekmény? Hogy kezdjem?

Karakter, főszereplő

Ha engem kérdezel, a főszereplő kitalálásával.

És akkor gyorsan mondom, hogy van, akinek a téma ugrik be először, és ahhoz keresi a szereplőt. Más író azt fogja mondani, hogy ő azért ír, mert minden könyvében át akarja adni azt az üzenetet, hogy végül mindig a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és ehhez az üzenethez keresi egyszerre a témát meg a szereplőket: a jót és a rosszt. És persze más írók egyéb pontokról indulnak, ahány ember, annyi gusztus.

De én kötöm az ebet a karóhoz: a főszereplő a király! Sőt, hogy teremtsek egy klassz mottót, le is fordítom gyorsan angolra: The protagonist rules!

Szóval ha ott van benned a vágy, hogy írj egy történetet, fókuszálj a főszereplőre. Kiről fog szólni a könyved? Képzeld el emberedet (hmm, az egyszerűség kedvéért nevezzük embernek, bár tudom, hogy sokan írtok scifit). Nagyon képzeld el: hogy néz ki, milyen a viselkedése, milyen társadalomban él, milyen a családja. És akkor most jön a legfontosabb: vedd számba a rossz tulajdonságait. Legyen a hősödben valami fura, valami esendő, valami szégyellnivaló. Ha a hősöd egy csupajó muksó, nem lesz benne semmi érdekes. Supermant is azért szeretjük, mert teljesen önbizalomhiányos, ugye? És amikor ilyen szépen alakulgat a karaktered, folyton gondolsz rá és alakítgatod, hozzáteszel, rá fogsz érezni a jellemére. És ha érzed már a jellemét, azt is tudni fogod, mi hajtja előre a te hősödet. Mi a mozgatórugója az életben, miért teper, miért kel fel reggelente az ágyból?

Mire ideérsz, és megelégedettséget kéne érezned, hogy annyira jól kitaláltad a figurát, hogy teljesen totálisan kész van, pont nem így leszel majd. Fel fogsz villanyozódni, milyen klassz karaktert találtál ki! És az azért jó, mert most meg kell alkotnod az antihősöd: azt a másik szereplőt, aki hősödet majd akadályozni fogja abban, amit el akar érni. Ez az antihős kétféle lehet. Egyrészt lehet valaki olyan, aki szívből utálja a hősödet, és eldönti, hogy keresztbe tesz neki valahogy. Ez a fajta antihős azért izgalmas, mert ilyenkor jól kitalálhatunk egy múltbéli drámát: azaz hogy miért is utálja ennyire az antihős a hőst? És jól elnyújtva csepegtetjük majd ezt a tudást az olvasónak, mindig homályban hagyva, hogy tekerje csak előre a filmünket, a széke szélén ülve izgatottan várja a könyv végét, amikor majd minden kiderül.

A másik fajta antihős pedig az, akit annyira nem érdekel a hősünk, hogy arra szó sincs. Csak azért száll szembe vele, mert ugyanazt akarják (például megvenni egy adott házat), vagy pont nem akarja, hogy megvalósuljon az, amit a hősünk tervez (tüntetés az óvodai menzák államosítása ellen). Itt az lesz izgalmas, hogy egymásra talál-e a két szereplő (nemcsak romantikus értelemben, lehet ez két rivális nemesi család is). Ennél a fajta regénynél arra figyelj majd, hogy ne engedd őket kibékülni, csak a könyv végén. És persze az sem baj, ha nem békülnek ki. Te vagy az író!

Ezen a két fajta antihősön túl persze vannak bonyolultabb figurák is. Például amikor a hősöd egy bűnöző, akkor az antihős lesz a jófiú. Vagy amikor a hősöd butaságból ragaszkodik valamihez, és az antihősöd a bölcs, aki segíteni szeretne, persze a hős akarata ellenére. Ezt akkor fogod látni, ha megalkotod előbb a főszereplődet!

Amikor idejutottál, tehát készen van a hősöd és antihősöd karaktere is, kérdezd meg magadtól: alakul a cselekmény a fejedben? Valószínűleg fog. A karakterekből kiindulva ugyanis pont oda jutsz, hogy az fog embereiddel történni, ami a jellemükből és vágyaikból fakad. Ez aztán teremtés a javából! (Én imádom!)

Mert mi is történjen a főszereplőddel? Bizonyára sokszor hallottad már, hogy a szereplők jellemének a történet során fejlődnie kell, de talán ez a megfogalmazás túl homályos ahhoz, hogy túllépjen az ingerküszöbödön, és nem gondolkodtál rajta. Én máshogy mondom… hogy hogyan? Olvass tovább itt!

Nemere Istvánnal találkoztam

nemereNemere István olyan író, akit szerintem Magyarországon mindenki ismer. Olyan sokféle műfajban, olyan rengeteg könyvet írt, hogy lehetetlen nem megpillantani a nevét, akármilyen könyvesboltba lépsz is be. Tudtátok, hogy Nemere még most is ír? Én valamiért azt gondoltam, hogy többezer könyve jutalékából vígan megél, és kertészkedik meg utazgat – de nem. Ma is minden reggel leül dolgozni, és ír, ír, ír, amíg el nem fárad. Azt mondja, általában reggel hattól délután kettőig.

Nem semmi. Mármint, nekem általában napközben van úgy két órám, hogy írjak, meg van két órám este is, de ilyenkor általában fáradt vagyok már az alkotáshoz, így ilyenkor inkább olvasni, tanulni, infót gyűjteni szoktam. Persze Nemere István nem futtat egy egész háztartást három teljes gyerekkel, de akkor is. Ha én hatkor el tudnám kezdeni pörgetni a mókuskereket, legalább plusz két órával többet tudnék írni egy nap. Azaz kétszerannyit. De nem tudok. Én reggel nyolcig nem vagyok képes értelmes dolgokat csinálni, még a felöltözés tudományát is csak érintőlegesen bírom alkalmazni. Ciki.

Nemerétől a Publio által rendezett Írói találkozón kérdezhettünk. Voltunk harmincan, inkább negyvenen, Nemere pedig jókedvűen, lazán mesélt és válaszolgatott. Az derült ki, hogy neki sincsen titka: megfelelő kutatás alapján megrendelésre vagy saját ötlet alapján ír. Mindig egyszerre egy könyvet: ha időközben új ötlete akad, azt felírja ugyan, de nem kezdi el kidolgozni, bármennyire is viszket a keze. Minden nap ír nyolc órát, aztán megebédel, újságot olvas, és délután foglalkozik a levelezéssel, Fészbukkal, marketinggel.

Volt jópár beszólása, ami nagyon tetszett, itt olvashatod el őket!

Regényírás workshopon voltam

barnoczkyMárcius 22-én, vasárnap délután jó két tucat írópalánta ült le egy belvárosi kis teázóban, hogy meghallgassa, milyen útravalót kaphat Barnóczky Ákos rendezőtől (ő jegyzi többek közt a Szőke kóla c. filmet is, amit véletlen láttam, bár nem vagyok nagy filmrajongó). Köszönjük a szervezést Szecsődi M. László művész úrnak J Érdekel, mi volt a délután legérdekesebb gyakorlata? Olvasd el itt!

Különös novellaírói pályázat: szállót nyerhetsz!

Ilyhome_01en nincs!

Képzeljétek, egy amerikai csajszi novellaírói pályázatot hirdetett meg, aminek a fődíja az általa Maine-ben üzemeltetett Bed&Breakfast szálló!

Ő is hasonlóképp nyerte közel húsz évvel ezelőtt, és most szeretne nyugdíjba vonulni. Így hát továbbadja ugyanebben a szellemben.

A pályázat hátulütője, hogy pénzes: 125 dollár nevezési díjat kér a hölgy, amit visszaad, ha nem érkezik legalább 7500 novella. Ha ennek ellenére érdekel a dolog, akkor két további fontos részlet:

  1. 200 szó áll rendelkezésedre (angolul kell írni, és fontos, hogy nyelvtanilag teljesen hibátlan legyen, így küldd el legalább két anyanyelvi szerkesztőnek!);
  2. arról kell írni, miért szeretnéd megnyerni a B&B-t.

Postán várja a hölgy a válaszokat, május 7-ig fel kell adni. A részleteket itt találod: http://wincenterlovellinn.com/

Micsoda pályázat! Te szeretnél indulni rajta?

Hogyan is kezdjek neki az írásnak?

There's no "one way"A rövid válaszra vagy kíváncsi?
Kétféleképpen: ösztönösen vagy tervezetten.
A hosszabbra?
Olvass tovább 🙂
Van úgy, hogy az írónak egész egyszerűen becsapódik az elméjébe egyetlen jelenet, egyetlen poén, három szuper mondat, amit mindenképp le kell írnia. Ez az, amit általában ihletnek hívunk. Ilyenkor belepusztulunk, ha nem tudjuk azonnal leírni a csattanós párbeszédet, a jól eltalált leírást, és ha máshova nem, hát egy papírcetlire a metrón állva írjuk fel a világmegrengető ötletet, vagy a telefonunk hangrögzítőjére mondjuk fel vezetés közben.
Elképzelhető, hogy nem egy rövid lélegzetvételnyi írást jegyzünk így le, hanem napokon keresztül görnyedünk a számítógép felett, és éjszaka négy órát alszunk csak, hogy leírjuk, ami bennünk van.
Ha valamennyire írónak tartod magad, ez biztosan megtörtént már veled is.
Na jó. De mégis azt hallod, azt olvasod, hogy higgadtan, ülve, papírral a kézben, vagy a képernyőre meredve, szépen lassan végig kell gondolnod az írásod fő sarokköveit, mielőtt nekikezdenél az alkotásnak. Hogy tudnod kell, mit akarsz mondani, kinek. Hogy kiről szól a sztori, hogy főhősöd mit tanul meg a könyved végére, és hát persze, hogy mi minden történik vele az első és az utolsó oldal között.
De ez hülyeség. Hiszen annyira benne vagy a művedben, annyira érzel minden rezgést, és különbenis, alkotás közben jön a további ihlet, már miért állnál le tervezni? Pont a spontaneitása veszik el a dolognak!
Nos, az a rossz hírem van, hogy tervezéssel igenis jobb könyvet fogsz írni. Sokkal jobbat. Fényévekkel jobbat, mint nélküle.
Ugyanis ha veszed a fáradságot, megállsz egy pillanatra, és elgondolkozol, honnan hova akarsz eljutni, meg fogod látni az ívét a történetednek. Ha látod az ívet, látod, min húzódik keresztül, és ezeket a közbenső állomásokat is jobban ki tudod találni. Ha megfelelő ideig gondolkodsz a főhősöd jellemén, kiforrottabb egyéniséget alkotsz. Ha hagyod magad eljátszani a gondolattal, hogy a történeted a jelenben, a jövőben, vagy a múltban játszódjon, akkor a könyved helyszíne megalapozott döntés alapján lesz kijelölve, és nem az első ötletedet használod, és így tovább.
Tehát érdemes az új ötleteket pihentetni, hagyni kiforrni, közben egy-egy mondatot, kifejezést, részletet lejegyezni – tehát hagyni, hogy a spontaneitás és a tervezési folyamat hasson egymásra.
Te mennyire vagy spontán író, és mennyire írsz tervek alapján?