Dramaturgia? Azt eszik vagy isszák?

A minap részt vettem Startup Stock Photosegy előadáson, aminek a beharangozójában az szerepelt, hogy a dramaturgiáról lesz szó. Az előadó megkérdezte, ki az, aki már olvasott kifejezetten dramaturgiáról szóló könyvet, és mivel a körülbelül harminc főt számláló közönségből ketten tették fel a kezüket, ezért inkább arról beszélt, szerinte mitől jó egy regény. Aminek persze a dramaturgiához rengeteg köze van, ám az előadás mégis inkább a „egy jó könyvnek legyen eleje, közepe és vége” téma körül forgott.

Így aztán arra gondoltam, írok nektek egy rövid blogposztot a dramaturgiától magáról. Elöljáróban hozzáteszem, hogy nagyon nehéz szakkönyvet olvasni a témáról, ha a „dramaturgia” szóra keresel rá. A legtöbb írással foglalkozó könyv vagy blog viszont érinti a témát, még akkor is, ha nem nevezi nevén. Keresd inkább a „cselekmény” kulcsszót!

A dramaturgia ugyanis az olvasói figyelem fenntartásának művészete. Minden olyan alapelv vagy írói eszköz, aminek a lényege, hogy egy jó sztorival megfogd az olvasót, az ebbe a kérdéskörbe tartozik.

Mitől lesz hát jó egy könyv dramaturgiailag?

A cikket itt tudod teljes egészében elolvasni.

Reklámok

Írtam egy könyvet. És most?

2014_09_2-Life_small

Gratulálj magadnak! Akkor is, ha több helyről hallod, hogy könyvet írni nem kunszt, hiszen mindenkinek van már számítógépe, meg írni is megtanulunk az iskolában. Mert egyrészt ez nem igaz, másrészt pedig ha a rendszeresen olvasó magyarok számát kétszázezer körülire becsülik, akkor még az a tézis is megdől, hogy mindenki olvas, hát még az, hogy mindenki ír! Valójában azért nagy cucc, ha befejeztél egy könyvet, mert elkezdeni valamit viszonylag könnyű – befejezni nehéz. Szóval örömködd ki magad, ünnepelj kicsit, aztán láss neki a további teendőknek.

Amit a továbbiakban leírok, az egy zanzásított kiadási stratégia. Sokkal, de sokkal többet lehet beszélni róla, és majd máskor fogok is. Most egy áttekintő képet, mankót, puskát, összefoglalót adok át neked. Ha van megjegyzésed, kérdésed, kommentben tedd fel nyugodtan.

Tehát.

1) Keress próbaolvasót – másnéven tesztolvasót vagy bétát, azaz egy olyan személyt, aki az általad már elég jónak tartott kéziratot szívesen, viszonylag hamar, valamint ingyen elolvassa. Kereshetsz a családban, baráti körben ilyet, vagy nézz körül az internetes oldalakon. (Például itt: Imagine, Karcolat, Merengő, Amatőr Írók Klubja, Világ bétái egyesüljetek.) A lényeg az, hogy olyan valakit találj, aki nemcsak azt mondja majd, hű, de jót írtál, hanem rá tud mutatni javítandó dolgokra a kéziratban. Egy jó próbaolvasó már az első két-három fejezet alapján tud mondani legalább egy fontos hibát, amit szerinte javítanod kell. Tehát ha nem ilyen bétát találtál, akkor ne is küldd el neki a kézirat többi részét, mert mást kell keresned helyette: valakit, aki kritikusabb, tapasztaltabb. Próbálj meg nem nagyon elkenődni a zúzós kritikától. Egyél csokit, igyál pálinkát, és aludj egyet. Hideg fejjel gondold végig, a próbaolvasódnak mennyire van szerinted igaza, és hajts fejet a jó meglátások előtt.

2) Keress könyvkiadót. Utánanézhetsz elsősorban a neten, milyen könyvkiadók léteznek, például itt. Amit én javaslok, az az, hogy menj be néhány könyvesboltba. Válassz nagyobbakat is, kisebbeket is. Ha esetleg egy független könyvesboltra bukkansz, amolyan sarki kis kuckóra, elegyedj szóba a pénztárossal, és kérdezd meg, melyek a legjobban fogyó könyvek, ő melyik kiadót ajánlja. Nagyobb boltokban nézd meg, hogy a bejárathoz közeli gúlákban milyen könyvek vannak. Az is fontos, hogy milyen műfajt képviselnek, és az is, hogy melyik kiadó adta ki őket. Az lesz a neked való kiadó, aki a te könyved műfajában ad kiköteteket, és minél inkább a potenciális olvasók arcába tolja a kiadványokat. Azt is nézd meg, hogy a kiadó magyar szerzőt is jelentet-e meg (ha kinyitod a könyvet, akkor a copyright oldalon megtalálod az író valódi nevét). Vegyél elő papírt és ceruzát és jegyezd fel, melyik kiadó érdekel, és miért. Első körben írj fel tíz kiadót. Otthon ülj le a gép elé és nézz utána minden kiadónak, állíts fel egy szimpátia-rangsort. Írd ki a telefonszámukat, postacímüket, keresd meg a felelős kiadó, olvasószerkesztő nevét. Hívd fel mindegyiket, és kérdezd meg, küldhetsz-e kéziratot, kinek címezd. Készülj fel, hogy rákérdeznek, miről szól a könyved, korábban jelent-e  meg bármiféle írásod, nyertél-e irodalmi díjat. Ahol nem utasítanak el kategorikusan, oda papíron, nyomtatott formában küldd el a könyvet (Times New Roman, 12 pt). Egy hét múlva telefonálj rájuk, megkapták-e. Nyugodtan telefonálj be minden héten, olvasta-e bárki a könyvedet. Ha egy hónapig nem kapsz választ, vagy nemleges választ kapsz, jöhet a következő kiadó.

3) Ha senkit nem érdekelt a kézirat, keress új próbaolvasót, vagy ha van némi félretett pénzed, bízz meg profi szerkesztőt. Lehet, hogy ekkorra már inkább nézegetnéd a hátad közepét, mint a könyvedet százhuszonegyedszer, szóval ha unod a cécót, tedd félre a projektet egy időre. Ha átírtad a könyvet, választhatsz, hogy újra nekiveselkedsz a hagyományos kiadókkal való birkózásnak, vagy megjelenteted a könyved te magad.

4) Ha az egyik kiadó szerződést ajánl, szabad tombolni az örömtől. Amint lecsillapodtál, keress egy megbízható ügyvédet és vele beszéld át a szerződéstervezetet, akár vidd is őt el a kiadóval való tárgyalásra. Próbálj minél jobb jutalékot kialkudni (10% már jó), szerződj csak nyomtatott könyvre, minél rövidebb időre engedd át a kiadási jogokat, és a további könyvek megjelentetésének jogát opcióként fogadd csak el. Érdemes szerződésbontásnak tekinteni, ha későn érkezik a fogyásjelentés, és kötbért kikötni a késői fizetésre. Mindenképpen beszéljétek át, hol és hogyan, hány példányban lesz majd kapható a könyved, és milyen marketinget végez a kiadó.

5) Ha magánkiadóhoz fordulsz, térképezd fel alaposan a piacot. Előszöris tudd, mi a célod a könyveddel, aztán döntsd el, hajlandó vagy-e te magad értékesíteni, árulni. Azt is számold ki, mennyit tudsz rákölteni a kiadásra. Van olyan nyomda, aki már darabonként párszáz forintért is kinyom neked 200 példányt, vékony papíron, olcsó borítóval. Van olyan magánkiadó, aki a könyv nyomdakésszé tételéért kér egy kisebb összeget, aztán akkor nyomtat és annyi példányt, amikor a neten rendelés érkezik a könyvedre. Van olyan magánkiadó, aki sok pénzt kér, de szerkeszti a kéziratot, majd terjeszti és reklámozza a könyvet. Ha nyomtatásban szeretnéd látni a könyved, mindenképp fogadj szerkesztőt, lektort, aki pénzért kijavítja a szöveget!

6) Ha e-könyvként szeretnéd megjelentetni a műved, mert olyan jellegű (például sok benne a kép, a link), vagy nem bízol a hagyományos könyvkiadásban, kiadókban, félsz a visszautasítástól, akkor ne menj semmilyen kiadóhoz. Saját magad meg tudod formázni a kéziratodat, le tudsz szerződni közvetlenül a kisebb-nagyobb terjesztőkkel, akik hozzáférést adnak az eladási statisztikákhoz.

7) Közben tanulj. Az írás is egy szakma, aminek megvannak a fortélyai. Keress szakkönyveket, tanfolyamot, beszélgess más írókkal, írópalántákkal!

8) Reklámozd a könyved. Lesz eladásod persze akkor is, ha nincs weboldalad, blogod, Facebook oldalad, de még több lesz, ha ezek vannak. Azt tartsd szem előtt, hogy a célközönségedet szólítsd meg, és hogy a feliratkozóid számát növeld. Erre is vannak ingyenes megoldások. A Facebook, a blogos oldalak (WordPress, Blogspot, Tumblr) ingyenesek, de weboldalt is tudsz ingyen készíteni (Webnode, Wix). Közölj részleteket a megjelent és az éppen készülő könyvedből, képeket, amik illenek a könyved hangulatához, vicces megjegyzéseket, időnként egy személyes apróságot Rólad, az íróról. (A Hootsuite segítségével előre be tudsz programozni Twitter és Facebook posztokat.) Ha nyomtatott könyved is van, szervezz olvasótalálkozót a helyi könyvtárba. Hívd el a barátaidat, és örülj minden egyes külsősnek is.

9) Írj egy új könyvet!

További, hasonló cikkek a weboldalamon!

Gyógyítsd meg a nézőpontot!

edit

Mielőtt belekezdünk ebbe a cikkbe, szeretném pontosítani, mit is jelent a nézőpont. Arról fogunk ugyanis beszélni, hogy a könyvekben mindig van legalább egy szereplő, akinek a nézőpontjából látod az egész történetet. Ez a leggyakrabban egy személy, időnként kettő, néha több.

Ez nyilvánvaló akkor, amikor a fejezetcímek alatt neveket látsz, mint például Khaled Hosseini „És a hegyek visszhangozzák” c. regényében.

De ha azt kérdezem, kinek a nézőpontjából íródott az Egri csillagok, tudsz-e felelni? Nehéz dió. Bevágok egy részletet:

Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben olyan házak, mint a mostaniak. A kis falut sűrű fák lombozzák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.”

Ebben a könyvben Gárdonyi a mindent látó narrátor, aki anélkül váltogatja a nézőpontokat, hogy előtte megmondaná, kinek a fejével fog gondolkodni. Ha egy fejezet a két kisgyerekről szól, akkor az ő szemükkel nézi a világot. Ha Dobó Istvánról ír, akkor a kapitány szemszögéből látunk mindent. Gárdonyi nem mondja meg, csak mutatja.

És hogyan kell ezt jól csinálni? Erről beszélgessünk kicsit.

Amikor írsz, könnyű beleesni abba a csapdába, hogy olyan dolgokat mondasz, amiket abból az adott nézőpontból nem láthatott az a szereplő, akinek a szemszögéből mesélsz.

Akár egyes szám első személyben írsz („Odamentem”), akár harmadik személyben („Józsi felöltözött”), nagyon könnyű elrontani, főleg akkor, ha az adott személyben még nem írtál sokat. Csapjunk a közepébe, hadd mutassam meg, mire is gondolok. Meglátod kapásból a hibát a következő két részletben?

„Amikor meghallottam a hírt, halálsápadtan fordultam Anya felé. – Igaz ez? – kérdeztem.”

„Réka a táskájáért nyúlt. Kivette belőle a pénztárcáját, kinyitotta, és kihúzott onnan egy névjegykártyát. Kamilla a kis papírdarabra meredt. Nem hitt a szemének. Réka elvigyorodott. – Ez aztán az előléptetés, mi? – kérdezte.”

Szóval mi az ábra ezzel a két részlettel? Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide!

Virág a konyhában (jobb agyféltekés novella)

virag_sEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka. Virágnak hívták, ami manapság nem szokatlan név. Nos, Virágban sem volt semmi rendkívüli. Látszatra.
Ő is felkelt reggel, mint bárki más, segített ikergyerekeinek felöltözni, adott nekik reggelit, csomagolt a férjének ebédet, közösen elvitték a kisfiúkat óvodába és Virág elment dolgozni. A munkája nem volt különösebben érdekes, de nem volt lehangoló sem. Szívesen járt be reggelenként, de szívesen ért haza esténként. Szerette, amikor a fiai fecsegve-locsogva mesélik hazafele menet, mi volt az ebéd, hogy az ügyeletes rosszfiú megpróbált velük kikezdeni az udvaron, de ők okosan nem mentek bele a verekedésbe, hanem elmentek a homokozó árnyékos részére játszani.
Virág minden héten kitakarított, hetente kétszer-háromszor főzött, minden nap mosott, és vasárnap esténként egy-egy kedvenc filmjét nézve kivasalta a család ingjeit, blúzait, nadrágjait.
Egyik este azonban azt vette észre, hogy a filmnek vége lett, és még mindig van három ing, amit nem vasalt ki. Virág összeráncolt szemöldökkel nézegette az ingeket.
– Lóri – szólt a férjéhez. – Vettél te mostanában inget?
A férje megilletődötten nézett rá a kanapéról, ahol ült, egy hirdetési újságot lapozgatva. A férfi megcsóválta a fejét, és megkérdezte, Virág hogyan is gondolja ezt, mire Virág azt felelte, felejtse el. De a három ing lustán nézett a szeme közé, és a nő nem tudta hova tenni őket. Mármint fejben. Azon járt az agya, hogy minden darab ismerős-e, amit vasalt. Aztán felkelt a székről (mindig ülve vasalt) és megszámolta, hány ruhadarabot vasalt. Tízet. Férjének öt inget, egy nadrágot, magának három blúzt, és az egyik fiának egy inget. Ez logikus volt. Honnan került elő ez a három, számon felüli ing?
Virág visszaült a vasalódeszka mellé, újraindította a filmet, és kivasalta a terven felüli ingeket. Arra az elhatározásra jutott, hogy biztosan régebbről maradtak itt. Hiszen nem lehet, hogy Lóri egy héten nyolc inget vett fel!
Virág fáradtan dőlt be az ágyba. A következő hetet is úgy csinálta végig, ahogy szokta. El is feledte a plusz három ing felbukkanását, egészen vasárnap estig.
A szokásos időben, vacsora és gyerekfektetés után felállította a nappaliban a vasalódeszkát. Odahozta az étkezőből az egyik széket. Bedugta a vasalót. Hozott egy pohár vizet. Betöltötte a vasalóba. Hozta a szórófejes flakont a tiszta vízzel. A DVD-polcról filmet választott. Betette a lejátszóba. Letérdelt a szekrény elé, ahol a vasalnivaló ruhákat gyűjtötte, és kivette a hányavetin összehajtott ruhadarabokat. Az egész kupacot a dohányzóasztalra tette, és visszacsukta a szekrényajtót. Eszébe jutottak a frissen mosott ruhák. Kiment a szárítóba és levette a kötélről a tegnap mosott blúzokat. Behozta őket a nappaliba. Hozott egy rakás vállfát is. Egy fél percig a ruhahalmon felejtette a tekintetét. Eszébe ötlött, vajon hány vasalnivaló holmi lehet ott. De nem számolta meg. Elindította a filmet és vasalt.
És vasalt.
Aztán egyszercsak vége lett a filmnek.
A dohányzóasztalon pedig még ott hevert három blúz.
Virág megint összeszámolta, mennyit vasalt. Most tizenegy kivasalt ruhadarab lógott a vállfákon.
– Ez nem igaz – dörmögte az orra alatt. Végignézte, mit vasalt. Nem emlékezett, hogy a világoszöld és a sárga blúzát mikor hordta. Hogy kerültek ezek be a mosásba? Lehet, hogy a szennyestartóban voltak már egy jó hónapja, és csak most lettek kimosva?
Végül Virág eldöntötte, hogy csak ez lehet a megoldás. Gyorsan kivasalta azt a három blúzt is, és lefeküdt aludni.
A következő hét azonban már nem telt ugyanúgy, mint az előző. Virág elkezdte figyelni, melyik családtagja milyen ruhát vesz fel reggelenként, mikor kerül mosásba, és mikor szárad meg. A következő vasárnap megint túl sok vasalnivalója akadt. És fogalma sem volt róla, honnan kerültek elő a plusz ruhák. Elhatározta, hogy a következő héten jegyzetelni fog. És tényleg írta. Felírta, mi van a szennyesben, mit vett fel a férje, milyen blúzt hordott ő. Felírta, mikor mit mosott. Annyira figyelt a mosásra, hogy ezen a héten nem főzött. Nemcsak ideje nem volt rá, de valahogy el is felejtette, hogy vannak más dolgok is a háztartásban, mint a mosás. Lórinak szendvicset kellett ebédelnie minden nap, és este ő főzött tésztát, ha melegételt akart enni.
Amikor a következő vasárnap öt terven felüli ing kacagott Virágra vasalás végén, a nő elővette a jegyzeteit. Kék csíkos ing, kék egyszínű ing, piros kockás ing, fehér blúz… nem tudott rendet teremteni a jegyzetei és a kivasalt ruhák közt.
– Ez nem lehet – suttogta maga elé.
Azt a parancsot adta ki családtagjainak, hogy senki nem vehet fel a következő héten vasalnivaló ruhát. Nincs ing, nincs blúz, nincs nadrág.
– Szívem, ne hülyéskedj! – csitította a férje. – Nekem muszáj elegánsan járnom. Ha túl sok a vasalnivaló, majd keresünk valakit, aki megcsinálja helyetted!
Végül Virág durcásan beleegyezett, hogy a férje – de csakis ő! – vehet fel inget a munkába.
– De nadrágot nem rakhatsz a mosásba! – intette Lórit. A férje mosolyogva szalutált neki, és a kérdés el volt intézve.
Virág megnyugodott. A következő héten minden nap mosott, kedden este főzött is. Szerdán a fiúk széttérdelt nadrágjait javította fektetés után. Csütörtökön berakott egy adag mosást.
– De várjunk csak! – kiáltott fel, mikor a szennyest válogatta. Öt inget tartott a kezében. – Hogy lehet csütörtök este öt koszos ing a mosásban?
Virág összeroskadt a fürdőszobában, és sírni kezdett. A férje kiment hozzá. Ijedten guggolt le a felesége mellé, és kérdezte őt, hogy mi a baj.
Virág elzokogta az öt ing történetét. Lóri ölelgette, nyugtatgatta, és kijelentette, hogy holnaptól bejárónőjük lesz, mert akkor mindegy, miféle manók játszanak a koszos ruhával.
– De én szívesen mosok és vasalok rátok… filmnézés közben kifejezetten szeretek vasalni.
– Nincs ellenvetés. Olyan régóta mondogatod, hogy szeretnéd összerendezni a nagymamád receptjeit, de sosincs rá időd. Ha nem kell takarítanod és mosnod és vasalnod, hipp-hopp megírod a receptkönyvet. Meg is főzhetnéd az ételeket, lefényképezzük, összeszerkesztjük az egészet. Ki is nyomtathatnám a munkahelyemen pár példányban. Hát nem örülne anyukád egy ilyen karácsonyi ajándéknak?
Virág közelebb bújt a férjéhez és kézfejével megtörölte az arcát. Végülis, nem hangzik olyan rosszul…
Lóri tényleg fogadott egy bejárónőt, Virág pedig elkezdte összeszedni a recepteket. Úgy csinálta, ahogy Lóri javasolta: előszedett egy receptet a mamája hagyatékából, megfőzte, lefényképezte, és a pontos receptet legépelte. Az interneten gyűjtötte őket egy blogban. Virág a konyhában – ez volt a blog neve. Hamarosan azt vette észre, hogy ismeretlenek szólnak hozzá a közzétett receptekhez, és egy fotós is jelentkezett, hogy szívesen lefényképezné Virág ételeit, ha az ő neve is felkerül a blogra. Virág boldogan mondott igent. Hétvégenként állandó vendégük lett Imre bácsi, akiről kiderült, hogy nyugdíjba vonulása után kezdte el kitanulni a fotográfiát. Imre bácsi hetvenéves korában azzal foglalkozott, hogy kereste a különböző témákat, és mindenféle fotós oldalra töltötte fel a képeit, hol ingyen, hol pénzért, és remek nyugdíj-kiegészítést szedett össze a hobbijával. Virág ételeiről lélegzetelállító képeket készített.
A blogon kommentelő látogatók pedig könyvet kezdtek el követelni. Virág és Imre bácsi összeálltak, és megcsinálták a kiadványt. Optimisták voltak, és száz példányt rendeltek a nyomdától.
A száz szakácskönyv egy hét alatt elfogyott. Virág ekkor ezer példányt rendelt a nyomdától. Ez egy hónap alatt fogyott el. Virág, Lóri és Imre bácsi nem hitték el, hogy ilyen kelendő a szakácskönyvük. Lóri megkérdezte a nagyobb könyvesboltokat, érdekli-e őket a könyv. Érdekelte. Újabb megrendelés következett. Jelentkezett Virágnál egy könyvkiadó, hogy kiadná a könyvét. Lóri utánaszámolt. Virág nemet mondott. Jelentkezett egy tévécsatorna, hogy szeretnék meghívni Virágot egy reggeli műsorba. Virág igent mondott. A tévécsatorna meghívta Virágot egy főzős műsorba is. Virág igent mondott.
Amikor ott állt a stúdióban, a kamerák kereszttüzében, és várta, hogy elkezdődjön a forgatás, hirtelen eszébe jutottak a vasalás-manók.
Egy pillanatra lemerevedett. Visszaemlékezett a kétségbeesésre, amit akkor érzett, mikor minden vasárnap egyre több vasalnivalója támadt, és arra, amikor azon a bizonyos csütörtökön teljesen összetört az öt inggel a kezében. Virág elmélázott rajta, vajon egy héten hány vasalnivaló ruhadarab keletkezik mostanában. Már egy éve nem vett vasalót a kezébe…
A forgatás még nem kezdődött el. Virág előkapta a telefonját és felhívta a bejárónőjüket, Mici nénit.
– Tíz, tizenegy? – számolgatott Mici néni. – Talán tizenkettő. Annál soha nem több. Egy bő óra alatt megvagyok vele mindig.
Virág mosolyogva tette le a telefont. Talán tizenkettő? Végülis mindegy, hogy vannak-e vasalás-manók vagy nincsenek. Nem kell elkezdeni megmagyarázni mindent, ami történik velünk. Jobban tesszük, ha elfogadjuk a szokatlant, ha megragadjuk az előttünk álló lehetőséget.
Mindenkinek jár az esély egy kis rendkívüliségre.

ZZ és a marketing (Írói találkozó)

zzEz az a srác, aki a Hoppárézimit írta.

Ami több mint 100.000 példányban kelt el azóta.

Ennek nagyrészét ZZ maga adta el, sőt, azóta írt még négy másik könyvet.

Szóval, ha írói babérokra törsz, vagy szeretnéd nyomtatásban látni a neved, de folyton találsz kifogásokat, miért nem, csak egy pillanatig gondolj bele, hogy a súlyos agysérült fiú megtanulta kezelni az írógépet, sőt, később megtanult járni és beszélni is, és újságíró lett. Könyveit szabadidejében árulta, hol a Nyugatinál, hol a Deák téren, és vidéki közönségtalálkozókat szervezett.

Impresszív, hmm?

Az embernek tátva marad a szája, ha belegondol. Az enyém legalábbis. ZZ történetét, emlékszem, édesanyámmal együtt olvastuk akkoriban az Anyák lapjában (vagy Nők Lapja volt, esetleg?). Hihetetlen volt egy tizenéves fiú vallomásaival szembesülni, aki egyik nap még gitározott, képregényt rajzolt és csajozott, másnap pedig hirtelen annyira sem becsülték, mint egy cserebogarat. Milyen szerencse, hogy szerető családja mindent megtett, hogy a fiú mégis kibontakozzon! Azt is tegyük hozzá, hogy ZZ könyvének sikeréhez kellett még egy profi szerkesztő is, no meg az a tény is segített, hogy szülei jó barátságban voltak Juszt Lászlóval, a hazai televíziózás akkori egyik legnagyobb alakjával.

Mindannyian példát vehetünk ZZ-ről és a családjáról – nemcsak írótársaim. Ha szeretnél többet olvasni róla, és megvenni a könyveit, itt találsz több infót: http://hopparezimi.hu/

(A találkozót a Publio rendezte, 2015. április 8-án. Ha regisztrálsz náluk, meghívót kapsz a további találkozókra akkor is, ha még semmilyen kéziratod nincs, vagy nem is tervezel a Publiónál kiadni.)

Jobb agyféltekés írás / Vidi Rita ajánlását próbáltam ki

hand draws brain signMa reggel felkeltem, felöltöztem, megittam a kávémat, és előkészültem.

Hogy mire?

Tegnap olvastam ki Vidi Rita Írni bárki tud c. könyvét, és eldöntöttem, hogy másnap kipróbálom. A módszer lényege, hogy kapcsolj be zenét (lehetőleg klasszikus zenét), majd írás előtt közvetlenül kösd össze a két agyféltekét pár egyszerű tornagyakorlattal, amiben a kezed-lábad átér a tested ellentétes oldalára, majd ülj le és azonnal kezdj írni. Figyelj oda a száguldó gondolataidra, és mint egy lepkerajból, válaszd ki azt, amelyik a legjobban tetszik, és kezdj el írni.

Hülyeségnek hangzik, nem? Jelentem, működik.

Persze arra jöttem rá, hogy én különbenis jobb agyféltekésen írok. Ha bambulom a kéziratot, sose maradok gondolat nélkül, a szereplőim meg mindig életre kelnek és egyre csak azt csinálják, amit akarnak, volt már, hogy a könyv végét is átírták (a kis szemetek, piha). De olyat még nem csináltam, hogy minden előzetes terv nélkül csak úgy várom, hogy jöjjön az ihlet (könyvet Vidi Rita szerint sem lehet így írni, csak novellát, a regényhez kell némi tervezés).

A lányom keltett ma hétkor, hogy adjak neki kölcsön egy pulcsit. Nem láttam ki a szememből (tegnap is éjfélig írtam, és azért a minimum hét óra alvás kell nekem). Nagynehezen ráerőltettem magam, hogy regisztrálódjon, milyen színű cuccok vannak a csajon (előbb értem a szekrényhez, minthogy érdemben észleltem volna a kisasszony ruházatát). Adtam neki egy pulcsit, ő bocsánatot kért, én mondtam, hogy szóra sem érdemes, neki is lesz majd egyszer gyereke, aztán megvártam, hogy felébredjek. És rájöttem, hogy fáj a fejem. Hű, fejfájással fogok írni? Aszta. Dehát Rita úgyis azt mondja, a jobb agyfélteke uralmában sem hideg, sem meleg, sem éhség, sem fájdalom nem mutatkozik.

Úgyhogy nekiálltam. A tornát a párom is csinálta, de minek? Mondtam neki, hogy a költségelszámoláshoz nem kell kreatívnak lenni, legalábbis nem az ő cégénél, szóval üljön le nyugodtan.

Torna kipipálva, zene szól, Word beizzítva.

Leülök a gép elé. Ott áll a fehér képernyő előttem, és nekem írnom kéne, de mit?

Nyugi, Krisz, lazulj el, mondom. Ez a lényeg, hogy hagyd áramolni azt, ami áramolni akar. Oké. Madárcsicsergést hallok. Elképzelem, hogy az utcán vagyok. Az utcánkban sok kisgyerekes anyuka sétál, úgy általában, mert szép a környék. Közben Kertész nagypapa Bartókot klimpírozik, gyerekdalos témát, ami megerősíti bennem ezt a gyerek-gondolatot. Hmm. Akkor egy anyukáról kezdek írni. És leírtam: “Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka.”

Nahát! Egy mondat!

Vidi Rita azt mondja, nevezzük is el a szereplőinket. Jó. Legyen Virág a főszereplőm neve. De az anyukák olyan unalmasak. Akkor ő legyen rendkívüli. Jó. De ez ne látszzon. Lássék ő is egy átlagos anyukának… és akkor tényleg jött az ihlet. Tényleg kitaláltam valami olyant, amire ezelőtt soha életemben nem gondoltam. Nem mondom, hogy szuperszonikus ötlet, de ötlet, tehát ez a jobb agyféltekés izé működik.

Aztán ahogy írtam, arra gondoltam: basszus, de ez sehova sem vezet. Mi lesz ebből? És akkor megint nyugalomra intettem magam. Majd a kreatív elme megoldja. És a kreatív elme tényleg súgott. De nem, ez marhaság, gondoltam. Más ötletet súgj. És súgott. Hé, ez jó, de mégis, akkor hogy lesz…. – kezdtem gondolkodni, de láttam, hogy máris írtam valamit, ami pedig még meg sem fogalmazódott az agyamban, és hogy ez az ötlet, na, ez egészen jó. Hagytam hát kibontakozni, és ez lett. Mármint a megoldás, és a vég. Lett vége a sztorimnak. Birkabőr 🙂 (Juhéj!)

Kíváncsi vagy rá? Feltöltöm, de előbb még megszerkesztem, várj egy kicsit.

Addigis elmesélem még, hogy a fejfájásom az írás végére elmúlt. Most megint visszajött…

Hallottál már a jobb agyféltekés írásról? És próbáltad? Mesélj te is!

Mennyire ismered a könyved főszereplőjét?

172_1
Az, hogy egy könyv főhősével mi történik, a személyiségéből következik. Amint elkezdesz megjeleníteni, elképzelni egy figurát és az ő motivációit, életre kel és egyszerűen magára rántja mindazt, ami történni fog vele a történetben.
Szánj rá egy hetet, hogy végiggondold, milyen is a főszereplőd! Töltsd ki az alábbi (hosszú) kérdőívet, részletesen, pontosan, konkrétumokkal vagy hasonlatokkal, szóvirágokkal. Írd le, ami eszedbe jut, olyan sorrendben, ahogy kedved van! Ha bizonyos kérdések nem relevánsak, ugord át őket, de minden blokkal foglalkozz!
Alapadatok:
Becenév:
Teljes név:
Fiú/lány:
Hány éves (pontos születésnap):
Hogy néz ki?
  • Milyen magas, milyen a testfelépítése, haja milyen, szeme színe, alakja, bőre, arca elrendezése?
  • Milyen ruhákat hord?
  • Ha sétál, megáll, leül, ezeket hogyan csinálja?
  • Mi más jellemző még rá? Mit szokott csinálni a kezeivel, hova, hogyan néz, szeret közelről megnézni vagy megszagolni dolgokat?
  • Olyan pontosan írd őt le, hogy egy kisebb tömegben is megkülönböztethető legyen!
  • Milyen összbenyomást tesz? Ha csak egy szóval, szóképpel jellemezhetnéd, mi lenne az?

A teljes cikket olvasd el itt!